Ahol az álmok születnek...

1. fejezet


Hírek





Hát végre befejeztük a New Moont, és már a mozikban is vetítik, ennek örülök a legjobban, mert akkor most pár hónap szabit kapunk.

Ami elvette a kedvemet, hogy most így egyedül mit csináljak ebben a pár hónapban.

Már vagy fél éve szakított Mike velem, mert neki elege lett a paparazzókból.

Az elején én akartam vele szakítani, mert megmondtam neki egy pár dolgot.

Pl. ha beindul a Twilight és híresek leszünk, akkor mindenhol a lesifotósok fognak minket keresni, de azt mondta kibírja.

Ez ment kb. olyan egy és fél évig, de mint tudniillik hős Mike nem bírta tovább.

Most hívott Rob, hogy Chaterine, és Chris kereste, mert valami fontosat akarnak mondani nekünk.

Így hát felöltöztem, és lementem anyához.

-Jó reggelt.,-mondta anya, és mint láttam a konyhában settenkedett.

-Neked is.,-mondtam

-Anya hol a cigim, mert fent nem volt?.,-kérdeztem

-Ja láttam, hogy a doboz üres, és elmentem vettem neked.,-mondta

-Köszi anya.,-

-Ma hová mész?.,-kérdezte

-Inkább most hová megyek, hívott Rob, hogy a rendezők beszélni akarnak velünk, de most anya sietek, szia.,-

-Várj, még kérdezhetek valamit?.,-

-Mond gyorsan.,-

-Szereted?.,-kérdezte

-Kit?.,-

-Kislányom ne butáskodj, mikor kimondod a nevét elpirulsz, és eléggé hangsúlyosan mondod ki.,-

-Anya Rob csak egy barát.,-mondtam neki, és kinyitottam az ajtót.

-Persze, csak egy barát mi, én anya vagyok, nem egy robot.,-mondta és én ezt még hallottam mert tudtam még valamit úgyis hozzá fog füzi.

Nem értem anyát, egyszer azt mondja legyek jó kislány, máskor meg rossz.

Mióta szakítottam Mikeal, azóta mindig Robal nyaggat.

Egyik nap ő vitt haza a kocsijával, és behívtam egy kicsit.

Anya egyből letámadta, ilyenhez hasonló kérdésekkel.

-Rob hány éves vagy?

-Rob van barátnőd?.,-és ehhez hasonló kérdésekkel.

Komolyan mondom rosszabb mint én.

Ahogy a taxiban ültem, jött egy SMS Robtól.

"Kris hol vagy már? Siess kérlek, nekem már elmondták már csak te „hiányzol”.

A hiányzót idézőjelbe tette, mit gondolhat most.

Bevallom gondoltam már arra, hogy én meg Rob, de ezt nagyon gyorsan elfejettem.

Amikor közel vagyok hozzá egy olyan érzés fog el ami még soha nem volt.

Végre megérkeztem, és Rob sietett is hozzám.

-Szia Rob.,-kiszálltam a kocsiból, és egyből a nyakamba vetette magát.

-Kristen Chris, és Cathernie elmentek, mert premierre kellett menniük, és azt mondták, hogy amit nekem mondtak, mondjam el neked.,-

-És mi az? Mert nagyon furán nézel rám?.,-

-Menjünk el valahová, mert ez itt pont nem jó erre a beszélgetésre, bármikor lekaphatnak.,-nézet körbe

-Hová?.,-kérdeztem

-Fel hozzám, rendben?.,-kérdezte

-Ö..jó.,-lepődtem meg.

Elindultunk a kocsijához, és beszálltunk.

-Kris hogy van a mamád?.,-kérdezte miközben az utat nézte.

-Hát köszi, megvan, de nem tud rólad leszállni.,-mondtam

-Komolyan?.,-

-Ha hiszed ha nem, minden reggel avval ébreszt, hogy megyek- e hozzád.,-

-Ohh,,-csak ennyit bírt kinyögni.

-Tudom, ez már beteges, de csak nekem akar jót.

-Engem nem zavar, elég vicces.,-nevetett, és behajtott a garázsába.

-Nekem egy kicsit cikki, hogy minden reggel megkérdezi.,-szálltam ki a kocsijából.

-Nem tudod megbeszélni?.,-kérdezte miközben odament az ajtóhoz, ami a házba nyílt, mert a garázs majdnem a lakásban volt.

Sokszor mondtam neki miért, de csak annyit mondott, hát így építették.

-Próbáltam, de mindig ez van.,-

Felértünk a lakásba, levettem a kabátom, és Robnak adtam.

-Kösz.,-mondtam.

-Ülj le a nappaliba, kérsz valamit inni?.,-

-Egy sör jól jönne.,-válaszoltam

-Oké, érezd magad itthon mint mindig, én mindjárt hozom.,-kiabált a konyhából.

-Rob, és mi van Emilivel?.,-kérdeztem

-Semmi, miért mi lenne?.,-tért vissza két sörrel a kezében, és addig lehuppantam a kanapéra.

-Csak tudod, én is olvasok pletykalapot.,-

-Hát mint láttad a tengerparton az a fotó nem volt más mint egyetlen csók. Én mondtam neki, hogy kopjon le rólam, és pont akkor kapott le minket egy fotós.,-

-Tudod láttam a fimet és...,-

-És?.-,

-Hát eléggé jól játszottad a szereped.,-

-Evvel mit akarsz?.,-

-Hát, hogy Emili nagyon rád kattant, a filmben is látszott.,-

-Kris Emili egy olyan nő akit én nem tudnék elviselni magam mellett.,-

-Jó rendben hagyom ezt a témát jó?.,-

-Oké.,-

-És mi az a nagy hír amit közölni akarsz?.,-

-Ja igen, nem tudom mit fog szólni hozzá, de én kiakadtam.

Chris és Cahterine kitaláltak valamit, hogy a rajongóknak örömet hozzanak.

És arra gondoltak, hogy egy rajongó aki nagyon sokat e-mailez Stepheninek az oldalán, velünk tölthet egy pár hetet, és megismerhet minket.

-Mi? Ezt nem értem.,-

-Elmondom érhetőbben, te és én meg egy rajongó egy pár hetet velünk tölt majd, és együtt leszünk mint egy kis…mit tudom én mi.,-

-Mi?.,-köptem ki a sört, és egyenesen Rob pólójára, de az én gatyámra is ment egy kevés.

-Bocs.,-

-Nem baj kb. én is így reagáltam.,-mondta nevetve és a pólóját levette.

Mit csinál ez? Leveszi a pólóját. Na ne, te hülye nehogy levedd.

Levette és lemeredtem. Azt hittem, hogy álmodom, ez a pasi aztán pasi.

Azok az izmok. Oh bárcsak hozzá bújhatnék.

Fél Istenem hangja riasztott álmomból.

-Kris jól vagy?.,-rázogatott és közelebb került hozzám meztelen felső teste.

-Ihh..igen.,-nyögtem.,-csak nem láttalak még filmen kívül póló nélkül.

Ami a szívén az a száján, szokták mondani na hát én kimondtam.

-Jahh bocs, gyere fel a szobámba adok egy másik gatyát, aztán majd kitaláljuk mi lesz? Rendben?.,-kérdezte

Milyen édes a hangja, bárcsak a fülembe súgna valami kedveset.

Héé Stew térj magadhoz.

-Pe..persze.,-

-Gyere akkor.,-mondta és utána mentem.

Ahogy felértünk a lépcsőn egyből szobája felé vettem az irányt.

Még mindig nem volt rajta póló, de én mint egy fagyi az 120C°-ban olvadoztam.

Bementünk és egyből a szekrényéhez ment kutakodni.

-Tessék ez megfelel, még egyszer Lizzy hagyta itt és nem hiszem, hogy kiakadna érte ha rajtad látná. Meg hát most otthon van Londonban nem is látná, kivétel a paparazzók.,-mondta

(Rob szemszöge)

Odaadtam neki Lizzy gatyáját, én kivettem egy pólót és kimentem, hogy Kris átöltözhessen.

Az ajtót véletlenül, de komolyan véletlenül nyitva hagytam és mikor vissza fordultam Krist láttam egy száll bugyiban.

Egymást néztük, és ő gyorsan becsapta az ajtót.

Nahát Pattinson megint sikerült álmaid nőjét egy fokkal megaláznod.

Még soha nem láttam őt gatya nélkül bár nem lepet meg a látvány, mert pont így képzeltem el.

Kris kinyitotta az ajtót és kijött.

-Bocs az előbbiért.,-

Még ő kér bocsánatot mikor nem is csinált semmit.

-Semmi baj, de nekem nem kellett volna megbámulnom téged.,-

-Oké, akkor ezt most zárjuk le jó?.,-kérdezte

-Jó.,-

-Menjünk igyuk meg még az italokat.,-mondta és lementünk.

Leültünk a kanapéra és folytattuk ott ahol abbahagytuk.

-Akkor mi lesz evvel a kérdéssel?.,-kérdeztem

-Nem tudom, szerintem mehetnénk nem lenne semmi bajunk.,-

-Hát én nem tudom, de egy kis kikapcsolódás jót tenne mind kettőnknek nem?.,-

-Akkor ezt megbeszéltük?.,-majd ivott egy kortyot.

-Igen.,-mondtam.

-És mikor kell indulni?.,-

-Holnap .,-mondtam és nagyon behúztam magamat, mert féltem hogy jobban kiakad és egy így is lett.

-Mi? De hát az nem lehet, és mi lesz anyáékkal?.,-hallottam hangján hogy kétségbe van esve.

-Kris nyugalom mire való a telefon? Vagy az internet?.,-kérdeztem játékosan, de nem jött be.

-Jól van Pattinson mondj még ilyeneket, és neked megyek.,-

-Oké, én befogtam.,-indultam el a konyhába.

-Várj már, nem akartam, bocs, de ideges vagyok.,.-jött utánam.

-Értem én.,-

-Rob jobb lenne ha most hazavinnél, össze kell pakolnom.,-indult az ajtó felé Kris.

-Nem tehetem.,-mondtam és két kezemmel a konyhapultnak támaszkodtam fejemet pedig lehajtottam.

-Csak annyit kértem vigyél haza, nem az hogy váltsd meg a világot.,-

-Nem lehet.,-

-Jó akkor hívok egy taxit.,-

-Kris ne menj haza kérlek.,-nem tudtam mit mondai csak ugyanúgy álltam mint előbb.

-Miért ne menjek?.,-kérdezte

-Mert nem hagyhatsz itt. Nem bírom.,-

-Mit?- lépet közelebb és már bent járt a konyhában.

Nem válaszoltam.

-Mond el és lehet, tudok segíteni.,-

-Nem mert elküldnél a jó büdös francba.,-

-Ha megesküszöm, hogy nem teszem elmondod?.,-kérdetem.

-Igen.,-Kris mögém állt és kezét vállam tette majd megfordított.

A legszebb szemmel néztem most szembe. Azok zöld szemek olyan lágyan néztek rám, mint még soha.

Ha nem most akkor soha, döntöttem, ezen már semmi sem fog változtatni.

És megígérte, hogy nem küld el.

-Én..Kris én...azt hiszem, hogy beléd szerettem.,-böktem ki.